„Lekötözöm a másik oldalt is. Egy kicsit mindig meg szoktam ropogtatni, hogy tápanyag torlódás legyen. Nem a vessző vége hajt ki. Azért csináljuk így, hogy a csúcsdominanciát ellensúlyozzuk.”
Ebben a zweigelt-ültetvényben már végeztek a metszéssel. A gazda az ernyőművelési módot alkalmazza itt, ennek megfelelően kötözi le a gondosan kiválasztott friss szálvesszőket. (0.30) Kollégája pedig a támrendszert javítja, ahol esetleg korrodált, vagy meglazult. Ilyenkor van ennek is az ideje, hiszen ha már a termés ránehezedik, hozzáférni sem olyan könnyű.
Ebben a másik ültetvényben öreg kékfrankos tőkéket metszenek.
„A kékfrankoson általában azt szoktam mondani, hogy 8-8 rügyet hagyunk meg. Tehát 16, egyik irányba és a másikba is. Ha minden rügyből egy fürt fejlődnek, az is 16 fürt.”
Ez az utolsó tábla, ahol ilyen munkát végeznek, aztán a tápanyag utánpótlás és a lemosó permetezés következik.
Láng József – szőlősgazda
„Ősszel kellett a káliumot és a foszfort, műtrágyákat, trágyákat pótolni, most február 15 után lehet már a nitrogént is kijuttatni a talajba, ami a vessző növekedéshez kell. Mire lejut a szőlő gyökeréhez, az úgyis 1-2 hónap és akkor már a szőlő fel tudja venni. Aztán Nagyon fontos munka a betegségek megelőzésére a lemosó permetezés.”
Az enyhe időjárás nemcsak a munkák előre haladását segítette, hanem a károsítók áttelelését is. Fontos védekezni ilyenkor a rügyekben és a vesszőkön megbújó atkák, lisztharmat és más gombabetegségek ellen is. Az idei télen nem ment mínusz tíz fok alá a hőmérséklet, várhatóan a folytatásban sem kell kemény hidegre számítani, így a fagykár nem okozott gondot a szőlőkben. A vaddisznók viszont annál inkább, itt például annyira feltúrták az ültetvény szélét és a sorok között, hogy a traktoros művelés csak azután lehetséges, ha helyreállítják a talajt.
