Ez egy alpesi gőte pár, a Savaria Múzeumban lehet látni egy kis üvegben az aprócska állatokat, preparátumok. Az összes kétéltű védett Magyarországon, de az alpesi gőte fokozottan, természetvédelmi értéke százezer forint.
Így néznek ki az élő példányok, ezeken a képeken jól látszik élénk narancsvörös hasuk.
Felváltva, egyik évben az év kétéltűjét, másik évben hüllőjét 2012 óta választják meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei. Idén az alpesi gőtére esett a választás. Aprócska gyíknak tűnhetnek.
Dankovics Róbert - muzeológus, herpetológus - Savaria Múzeum
“Nagyon pici állatról beszélünk, 8-12 centi közötti méretet mértek ennél az állatnál, a hímek valamivel a kisebbek, a nőstények valamivel nagyobbak a másiknál, értelemszerűen a hímek inkább a 8 centis, a nőstények a tíz centi fölötti tartományba esnek, tehát nem olyan nagy méretű állatok, hogy az ember keresztülesne rajta, inkább attól kell félni, hogy nehogy rálépjünk, mert nem vesszük észre.”
A vízben csak a szaporodási időszakban élnek, aztán szárazföldi életmódot folytatnak. Márciustól májusig a hím nagyon feltűnő jelenség.
Dankovics Róbert - muzeológus, herpetológus - Savaria Múzeum
“Egy nagyon szép, színes állat a hímje, nászidőszakban, mai ugye a téli álmot követően március végétől április végéig tart, a hímek nagyon szép kobaltkékes oldalszínnel bírnak ,a hasuk pedig narancsvörös, egyszínű narancsvörös. A hátán, a gerincvonalon pedig egy világosabb sáv fut, ezen fekete pettyek láthatók nagyon szép, szabályos sorban, tényleg egy gyönyörű ékszer.”
Legalábbis nászidőszakban, aztán udvarlás után visszaszürkülnek, A nőstényeknek is narancsvörös színű a hasuk, a felső részük azonban szürkés, hogy kevésbé legyenek feltűnők.
A “tócsalakó hegyisárkány” a hazai dombvidékeken is megtalálható, nálunk az Őrség nyugati részén, illetve a Vendvidék területén. Ragadozó, rovarokkal, férgekkel, csigákkal táplálkozik.
Dankovics Róbert - muzeológus, herpetológus - Savaria Múzeum
“Az Őrségben nagyon szereti ez a faj az időszakos vízállásokat, tócsákat, pocsolyákat, tókákat és ilyen jellegű állóvizeket, elsősorban állóvizeket, és csak akkkor megy kisebb patakokba, vízfolyásokba, hogy ha ezek az időszakos tócsák, vízterek eltűnnek.”
A klímaváltozás veszélybe sodorta ezt a fajt, mert az időszakos vízállások a szárazság miatt megszűnnek, tehát ütemesen csökken a szaporodási területük. Az Őrségi Nemzeti Park területén egyébként pontosan emiatt mesterséges víztereket hoznak létre.
