Sárgától a sötétbarnáig változik az aranyhálós keresztespókokok színe, csaknem hatvan alfajuk ismert. Térdízületeinél üvegmosóra hasonlító szőrzet látható, latin nevét is erről kapta. Trópusi esőerdőkben élnek, például Costa Ricában, Kolumbiában, Mexikóban, távol az emberlakta vidékektől. Hatalmas hálót szőnek, átmérője akár a 3 métert is elérheti, fonala aranysárga színű, és nagyon erős. Kisebb madarakat, kolibrit is zsákmányolhat vele.
Szinetár Csaba - zoológus, főiskolai tanár, ELTE-SEK
"A hálónak a fehérjéit alkalmazzák orvostudományban, az emberi szervezetben immunkreakciót nem vált ki, az idegrendszer regenerációjában alkalmazzák ezeket a hálókat."
Szinetár Csaba zoológus, pókkutató a Fővárosi Állatkertből kapott egy terhes nőstényt még tavaly. A petékből decemberben keltek ki a kis pókok, a trópusi esőerdőre emlékeztető kertben most négy pár látható. A nőstény a nagyobb, színesebb, a hím apró, de hűséges társ. Végelgyengüléséig őrzi a párját, és elűzi a többi hímet.
Szinetár Csaba - zoológus, főiskolai tanár, ELTE-SEK
"Az emberre nézve egészségügyi kockázatot nem jelent, hálójukat nem hagyják el, repülő rovarokkal táplálkoznak, amik a hálóba repülnek. Toxinjaik nem váltanak ki heves reakciót az embernél, az ellenérzések indokolatlanok velük szemben."
Vándorsáskát, legyet, lepkét, egyéb rovarokat fogyaszt: csáprágóival megmarja a rovart, és olyan enzimet fecskendez belé, ami cseppfolyóssá teszi a belső szerveit, így kiszívhatja a nedveket, majd pókfonálba tekeri. Ez a faj újabban klímajelző, a felmelegedéssel észak felé terjeszkedik, már az Egyesült Államok déli részén is megjelent. Magyarországon jelenleg a Fővárosi Állatkertben és itt Szombathelyen, az egyetem C épületének földszintjén látható ez a faj.
