A hagyományoknak megfelelően október 6-án délelőtt gróf Batthyány Lajos mellszobránál koszorúztak a városi, a megyei önkormányzat és a kormányhivatal vezetői. Miután Haynau jóváhagyta a halálos ítéletet, az első felelős magyar kormány mártír miniszterelnöke Pesten, az Újépület udvarán állt a kivégzőosztag elé.
Délután a Premontrei Gimnáziumban, az aradi vértanúk emlékfalánál gyűltek össze az emlékezők. Az iskola diákjai emlékműsorukban felidézték az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit, a szomorú végkifejletet.
"1849. augusztus 13-án a magyar csapatok Világosnál letették a fegyvert. A szabadságharc elbukott."
Horváth Attila emlékező beszédében úgy fogalmazott, büszkék lehetünk az aradi 13-ra. S bár közülük többen nyelvükben és nemzetiségükben nem, de szívükben magyarok és igaz hazafiak, kivételes emberek voltak.
Horváth Attila - alpolgármester
"Ezek az emberek annyira hittek a szabadságban, annyira hittek Magyarországban, és annyira hittek abban, hogy minden ember egyenlőnek született, és egyenlőként kell, hogy éljen, hogy még a legsötétebb pillanatban, közvetlenül a haláluk előtt sem kértek kegyelmet, nem könyörögtek, és olyan bátorságot mutattak, amit én elképzelni sem tudok."
A diákok gyertyagyújtással emlékeztek a hős mártírokra, majd a szombathelyi, a Vas megyei önkormányzat, a kormányhivatal vezetői, a pártok és egyesületek képviselői megkoszorúzták az aradi vértanúk emlékfalánál.
A megemlékezés gróf Batthyány Lajos emléktáblájánál folytatódott. A Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjai adtak emlékműsort.
"S midőn a dicső harcnak vége lett, mikor a fegyvert letették, minden dicsőségre nagy, végtelen gyász fátyla borult."
Koszorúzással és gyertyagyújtással emlékeztek a mártír miniszterelnökre.
