1961. augusztus 14-én kettéválasztották Berlint egy szögesdrót kerítéssel, majd megkezdődött a berlini fal építése, amely nemcsak egy országot, hanem a világot választotta ketté. 1989. november 9-én este nemcsak a berlini fal omlott le, hanem lezárult egy korszak is, amit a történelem hidegháborúnak nevez. Ennek magyar vonatkozású előzménye is volt. A páneurópai pikniket követően, az 1989 nyarán végbement magyar-osztrák határnyitáskor - visszatoloncolás helyett - a kormány lehetőséget adott a hazánkban rekedt több 10 ezer kelet-német menekültnek arra, hogy Ausztriába távozzanak.
Hende Csaba - alelnök, Országgyűlés
"Végül az egyesülés vér nélkül, békésen, persze hatalmas NDK-beli tüntesék hatására és nemzetközi tárgyalások sorát követően mégis csak megtörténhetett. Ezért mondta Helmut Kohl, az egyesítés kancellárja, hogy a berlini falból az első téglát Magyarország ütötte ki."
Az 1990. október 3-án lezajlott német újraegyesítést Illés Károly alpolgármester köszöntőjében a német egység ünnepének nevezte, amely lezárta az átjárhatatlan határok korszakát. A jeles esemény évfordulóján Hende Csaba országgyűlési képviselő, valamint az általa meghívott Volkmar Klein, a német Kereszténydemokrata Unió pártjának képviselője emlékezett vissza az akkori eseményekre és méltatták a magyar-német kapcsolatok jelentőségét.
Volkmar Klein - képviselő, Bundestag
"Mostani látogatásom során újfent megállapíthattam, hogy a baráti és gazdasági kapcsolatok egyaránt összekötnek bennünket, utóbbiak sok szálon futnak össze. Mindenképpen tennünk kell azért, hogy Európát a jövő számára megtartsuk és egymással szemben több megértést kell tanúsítani."
A pódiumbeszélgetésen szóba került, hogy ma is jelentős gazdasági különbségek mutatkoznak Kelet- és Nyugat-Németország között: míg egy nyugati család 2500 eurót költ el havonta alapvető szükségleteinek biztosítására, addig egy keleti alig több mint 2000 eurót. Mindemellett a munkanélküliség is magasabb a keleti országrészben, amelynek lakkossága az egyesülés óta 11%-kal csökkent.
