Szent Mártont a szőlőtermelők és a borkészítők is patrónusuknak tekintik. Mártonhoz és a borhoz népszokások, hagyományok, szólások kapcsolódnak.
Ilyen a borfujtó Márton, ami abból ered, hogy a bor Márton-nap környékére forr ki, ekkortájt lehet "lefojtani", vagyis a hordóba ütni a dugót. Miután ilyenkor derül ki, hogy milyen lett az új bor minősége, mondják azt, hogy a bornak Márton a bírája. A részegséget, illetve másnaposságot Szent Márton nyavalyájaként emlegetik. Szent Márton pohara a Márton-napi áldomás és a gyógyító célú borivások emlékét őrzi, utóbbi arra utal, hogy a középkori hagyomány szerint Márton tours-i sírjától a kenyér és bor elfogyasztása után a lázbetegek és az ördöngösök gyógyultan távoztak.ként tisztelték. A céhvilágban a jól dolgozó mesterlegényre azt mondták: megérdemli a Márton poharát, ezáltal a város borából való áldomásborra is méltó lett.
A gazdák az időjárási megfigyelésekből a következő évi szőlő- és bortermésre próbáltak következtetni. úgy tartották: ha Márton napján az ereszcsatornák zúgnak, a prések jövőre zörögnek. De azt is mondták: ahány csepp eső hull a szőlőtőkére, olyan sok szőlő lesz rajta ősszel.
