A parkerdei kertekben gyakran találkoznak vakondtúrásokkal a tulajdonosok. Általában nem szeretik, mert ásás közben kilazítja a növények gyökereit, azok meg tönkremennek. Ez a különleges kisemlős azonban sokkal több hasznot hajt, mint amennyi bajt csinál. Az év emlőse címet is azért kapta, hogy alaposabban megismerjék az emberek ezt a több mint százhúsz éve védett fajt.
Dankovics Róbert - muzeológus - Savaria Múzeum
“Rovarokkal, rovarok lárváival, gilisztákkal, csigákkal táplálkozik, úgyhogy ragadozó, ennek megfelelően a foga is egy ragadozó fogazat, és mint rovarevő állatnak, irdatlan mennyiségű táplálékra van szüksége, nagyon gyors az emésztése, testtömege felének megfelelő mennyiségű táplálékot elfogyaszt, rengeteg olyan kártékony rovart, és annak lárváját, ami a talajban a kiskerti növényeket is károsítja.”
Selymes, puha bundájából régen kabátot készítettek. Az idősebb példányok színe fekete, a fiatalabbaké barnás. Jellegzetessége az erős karmokkal felfegyverzett ásóláb. Viszonylag hosszú feje van, ormányszerű szaglószerve nagyon mozgékony, érzékeny. A zsákmányállatokat nagyrészt ennek segítségével fedezi fel.
Dankovics Róbert - muzeológus - Savaria
“Territoriális viselkedésű állat, tehát bizonyos területet birtokol egy-egy állat, és ez nagyon kicsi, pár száz négyzetméter, tehát nem olyan nagy területen élnek, egy átlag szombathelyi kiskert egy vakond birtokával is megegyezik, esetleg még a szomszédéból is használ valamennyit!”
Az év emlőse így néz ki. Ez a preparátum a Savaria Múzeumban található, Kőszegről származik 1978-ból.
“ Látása nagyon csökevényes, iciri-piciri kis szeme van, mákszemnyi, ami nem is nagyon szükséges számára a föld alatt, és látjuk, hogy füle sincsen, füljárata nincsen, a középföltől le tudja zárni a fülét egy bőrlebennyel ugyanúgy, mint ahogy mi pislogunk a szemünkkel a fülén ugyanilyen jellegű bőrhártya van, és a fülét is le tudja zárni.”
A bajszával és a szőrével is érzékeli a talaj rezgéseit, ezek alapján menekül vagy rohan a rovarért, gilisztáért, egyéb táplálékért.
Erdő Ádám - természettudományi asszisztens, Savaria Múzeum
“Elpusztítani nem szabad, de elég széles repertoárral védekezhetünk ellene, illetve bírhatjuk távozásra a kertünkből, ugye az internet világában számtalan ilyen eszközzel rendelkeznek, például egy ultrahangos riasztó, ami napelemektől kapja az energiáját, ez egy 400-700 herz közti hangot bocsát ki, ami ugye a vakond számára zavaró lehet, védekezhetünk különféle aromás golyókkal, merthogy érzékeny szaglása révén ez is zavaró hatású lehet.”
Bizonyos típusú műtrágyákkal is el lehet riasztani. A szakember azonban hozzátette, hogy az egyetlen biztos megoldás a talajháló: a gyepszőnyeg alá érdemes letenni, és mivel a vakond nem tudja áttörni, búcsút mondhatunk a vakondtúrásoknak - de vele együtt a haszonnak is, amit a kis állat jelent.
