Ezek a temetőbogár-példányok a Savaria Múzeumban láthatók, mindegyiket Vas vármegyében találták. Élőben kicsit színesebb a mintázata - mutatja a tudományos igazgatóhelyettes.
Vig Károly - tudományos igazgatóhelyettes, Savaria Múzeum
“Minden egyes dobozka, ahol egy kis cédula van, egy faj számára fenntartott, látjuk, hogy vannak olyan fajok, amelyekből szombathelyi múzeumunkban nincsenek példányok, ezek Vas megye területén nem gyakoriak, de nem kizárt, hogy az ország más részeiről sikerül példányokkal kiegészíteni. A mi fajunk a közönséges temetőbogár, ha összehasonlítjuk egy másik fajjal, akkor látjuk, hogy ebből jóval több példányunk van, tehát ez jóval gyakoribb Vas megye területén.”
A csáp végének színe, az aranysárga szőrözet és a görbült láb különbözteti meg a közönséges temetőbogarat a többitől. Teljesen fekete is létezik belőle hazánkban.
Vig Károly - tudományos igazgatóhelyettes, Savaria Múzeum
“Szárnyfedőjük narancssárga, fekete szalagokkal díszített, illetőleg nem fedi be teljesen a potrohot, de vannak teljesen fekete temetőbogár fajok is.”
A rovarok körében ritkaság az ivadékgondozás, de az év rovara nem hagyja magára a tojásokat. Elhullott kisemlősök és madarak jelentik a táplálékot számukra, a bogár elássa a tetemeket, és ezekbe helyezi el a tojásait.
Vig Károly - tudományos igazgatóhelyettes, Savaria Múzeum
“Amikor nagyon gyorsan kikelnek a kamrácskákban a fiatal lárvák, akkor a nőstény hívó hanggal, tehát hangjelzéssel csalogatja maga köré, a kislárvák valóban oda is gyülekeznek, és egy előemésztett, a tetemből származó folyadékkal eteti a lárvákat, ez hihetetlen fehérjedús, és hozzájárul a lárvák nagyon gyors fejlődéséhez.”
Bebábozódik, majd kifejlődik a temetőbogár. Gyakori faj, főként erdős területeken figyelhető meg. Az elhullott kisebb tetemek mellett érdemes keresni, de mivel közben a földben ás, időbe telhet, mire meglátunk egy-egy példányt belőle.
