“Nagyon sok fókát megöltél, Finn mester? Ha a szerénységem nem tiltaná, azt mondanám, hogy a legtöbbet Skóciában”
“És már sok fókát megöltél, Finn? Hát, szóval, persze! Ez a munkám...”
A fókavadász tengerben szembesül azzal, hogy bár az embert felsőbbrendűnek gondolja,a tenger lakói bölcsebbek, megfontoltabbak és empatikusabbak nála.
“Olyan a szaga mint a döglött pontynak csak büdösebb. Nyugodj meg, Rory, ez csak olaj!”
A történetben nem csak a szivárgó tartályhajókról, hanem a műanyag hulladékról és az emberi túlfogyasztásról is szó esik.
Veres András - rendező
“Nincs benne sokértelműség ebből a szempontból, egyszerűen egy fókavadásznak és egy kisfókának a kalandjain keresztül próbáljuk a legkisebbeknek felhívni a figyelmét arra, hogy az embernek nagyon nagy a felelőssége. Természetesen nem pesszimista az előadás, de a gondokra felhívja a figyelmet.”
A modern köntösbe öltöztetett népmese színre vitelekor az ősi árnyjátékot írásvetítőkön jelenítik meg a színészek. Egyszerű eszközökkel a fény és árnyék állandó jelenléte mellett különös csodák elevenednek meg a színpadon.
Kosznovszky Márton - bábszínész
“Nehéz technika az biztos,viszont nagyon rég nem szórakoztunk ilyen jól. Tehát ezeket a gépeket felfedezni, fölfedezni, hogy az amit magad előtt csinálsz, az hogy mutat egy ekkora képernyőn, ez olyan nagyszerű örömmunka volt, hogy tényleg így repült vele az idő, és nagyon jó volt ezekkel próbálni és ezekkel dolgozni. “
A sok izgalmas, humoros, megindító kaland során a főhős fókavadász egész más szemmel kezdi nézni a világot.
“Megtanultam a víz alatti leckét”
Egyre többen vigyáznak a földre - mondja végül a főhős újdonsült barátjának. Miközben ők a mese során egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Az előadás célja, hogy a legkisebbek figyelmét is ráirányítsa a környezet védelmének fontosságára.
