“Beköptek minket is! Azt mondták, halálra ítélnek! Mert összesküdtünk Rákosi ellen! A hazánk ellen! - Halál? Ezért? De még 20 éves sem vagyok!”
Félelem, bizonytalanság, honvágy, árulás - a 13 hatodikos diák olyan érzelmeket mutatott meg a színpadon, amellyel nekik sem volt egyszerű megbirkózniuk. Azonban ők is sokat tanultak a felkészülés alatt.
Sandrisser Dávid - tanuló, Reményik Sándor Evangélikus Iskola és Művészeti Iskola
“Leginkább történelmet, hogy milyen durva volt az a korszak, hogy milyen elnyomásban részesültek a közemberek.”
November óta készültek a gyerekek az iskola tanára, Vörös Ágnes színdarabjának bemutatására. A lelki felkészítést is szem előtt tartotta az intézmény: ellátogattak a Terrorházába, majd egy drámapedagógus segített nekik játékos formában feldolgozni az élményeket, a bemutatandó érzéseket.
Dalos Tibor - történelemtanár, szervező - Reményik Sándor Evangélikus Iskola
“Az 50-es években kezdődik a történet, amikor is a család néhány tagja úgy dönt, hogy inkább disszidál és elhagyja az országot, azonban a család többi tagja itt marad Magyarországon.”
Innentől zaklatja őket az államrendőrség. A sorozatos verésektől az apa megrokkan, leszázalékolják, a család élete tönkremegy.
“Állj, vagy lövök! Ki vagy?”
A tizenéves tanulók most ötödik alkalommal adták elő a darabot - a projektzáró rendezvényen az iskola és a város vezetői is részt vettek.
Sátory Károly - igazgató Reményik Sándor Evengélikus Iskola
“Sokan még mindig azt mondják, hogy korai ennek a korosztálynak, nem értik. De ha értik azt, hogy a tatár majdnem kiirtotta a magyar nemzetet, ha értik, hogy a törökök elvitték a gyerekeket, és janicsárt neveltek belőlük, és utána saját hazájuk ellen törtek, vagy értik az aradi tizenháromnak a vértanúságát, vagy értik az áruló fogalmát a Gárdonyi-regényből, a Hegedűs hadnagy árulását, akkor pont ezt ne értenék? Már hogyne értenék!”
A kommunizmus “hétköznapi” áldozatait még láthatja a nagyközönség: a városi rendezvényeken még előadják ezt a színdarabot.
