A szentmisét követő tanúságtétel alatt - csakúgy, mint a szertartáson - több alkalommal is elcsuklott a hangja a megrendültségtől Boldog Brenner János öccsének, Brenner József nagyprépostnak.
Brenner József - Brenner János testvére, nagyprépost
“Nagyon meg voltam hatódva, ez látszott is egyszer-kétszer, kétszer voltam így meghatódva életemben, először, amikor itt a szalézi templomban temettük, és vittük a koporsóját le, a kriptába, másodszor pedig most. De a két meghatódottség között nagy különbség van, mert akkor a fájdalomnak volt a meghatódottsága, most meg az örömé.”
A jó pásztor címmel Iváncsits Tamás írt színdarabot, amelyet délután mutattak be a közönségnek.
“Idézzük föl a rossz emlékű 50-es éveket, ideje már, hogy a néma hősök megszólaljanak, ideje már, hogy a tévelygők megváltozzanak.”
A litániával zárták a szombathelyi eseménysort - ebben Székely János megyéspüspök emlékezett meg boldog Brenner János rendkívüli, békességet szerető családjáról. Édesanyja csupaszív asszony volt, édesapja pedig minden reggel misével indította a napot. A család sokszor segített a szükséget szenvedőkön is.
Székely János - szombathelyi megyéspüspök
“Ha szeretnénk, hogy legyenek ilyen sugárzó, becsületes, egyenes lelkű, szeretetteli fiatalok, mint amilyen ő volt ,ahhoz ilyen családok kellenek. Brenner János az életét nagyon bőkezűen adta oda, ez volt a vágya, hogy égjen. Maga a “Brenner” név is ezt jelenti, a ciszterci rend jelmondata, ahova ő belépett, szintén ugyanez volt, “lángolj és világíts!” Nagy vágya volt, hogy az élete lángoló legyen, akár szenvedések árán is, de mindig tudjon szeretni.
Az eseményt gyalogos zarándoklat zárta: Brenner József vezetésével Boldog Brenner János ereklyéjét követve indultak imádkozni a hívek a rábakethelyi templomtól a vértanú plébános halálának helyszínére.
