Színek, hangulatok, örömök címmel kiállítás nyílt Weimer Erzsébet műveiből szerda délután a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. A tárlaton a negyed évszázada pályán lévő képzőművész elmúlt néhány évben készült alkotásai sorakoznak, többféle témában.
Weimer Erzsébet - képzőművész
- Annyiban különbözik, hogy a Virágúton csak virágok voltak, az MMIK-ban vegyesen volt, volt ilyen is, de volt olyan, ami nem volt ott, mert nem vittem el. A színvilágom változó, de Én nagyon pozitív beállítottságú vagyok és gyakorlatilag az Én képemről a derű sugárzik.
A megnyitón Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató stílusosan Berzsenyi Dániel: Életfilozófia versével köszöntötte a megjelenteket. A költemény a pozitív életszemléletet, az alkotás szépségét hangsúlyozza ki, amely tettenérhető a tárlat valamennyi kiállított darabján. A megnyitót a Rudraksha zenekar műsora is színesítette.
"Korlátlanul, formátlanul, hangtalanul, csendtelenül, üresen, teljesen, gondtalanul, elvtelenül..."
A kiállítás akril, olaj, selyem és pasztell csendéleteket, absztrakt és táj-, valamint életképeket mutat be. Az alkotó a művek megszületésének történetéről is beszélt.
Weimer Erzsébet - képzőművész
- Kipróbáltam Én mindent: úgyhogy Én sokszor éjfélig félretettem, nem volt jó. Utána megint mást elkezdtem, az sem volt jó. Azért az ember mire kialakítja a saját stílusát, egy kicsikét bizony belefárad - ez se jó, az se jó - és néha úgy elkeseredtem, aztán éjjel felébredtem, jött egy ragyogó ötlet. A párom azt mondta, hogy nem vagy normális, Én leültem és elkezdtem festeni. Reggelre megszületett nagyjából, amit szerettem volna.
A kiállítás egyik legkülönlegesebb festményét nemzetközileg jegyzett pályatársak is elismerték. A tárlat szeptember 21-ig tekinthető meg a könyvtár földszinti előadótermében.
