1944 decemberében a szombathelyi szeminárium épülete német, olasz és japán szavaktól volt hangos. A Szálasi-kormányzat elhagyta Budapestet, a követségek egy része az ország nyugati felébe költözött. Vas megyébe került néhány kormányzati szerv bázisa. A belügyminisztérium a Városházán működött, az igazságügy törzshelye a bírósági épületben volt, a Püspökvárban a külügyminisztérium, a Ferences rendházban a kultuszminisztérium kapott helyet.
Szombathely létszáma jelentősen megnőtt ezekben a hónapokban. Pontos adatok azonban nincsenek a népességről. A városban jelentős volt ekkor a menekültek száma is. Növelték a számot a katonai és rendészeti szervek munkatársai is. Hozzávetőleg száznegyvenezren éltek itt. A légoltalmi jelentések a Szily utcai DIMICante-házba futottak be. Itt rögzítették az ellenséges légitevékenységet. A lehetséges célpontokat fokozottan figyelték. Az első jelentős légitámadás 1944. október 7-én érte a várost. A cél a vasútállomás volt. A környékbeli házak romjai alatt asszonyok és gyermekek maradtak. Állandósultak a riadók, főként a repülőteret célozta az ellenség.
Október 21-én 11.00 órakor negyven gép dobta le bombáit. Telitalálat érte a Jézus szíve templomot, csak a harangláb maradt épen. A vasút környéke romba dőlt, bomba esett a kórházra is. Az ellátás egyre nehezebb feladatot jelentett. Éhes és hajléktalan emberek lézengtek az utcán. A fagyok beálltával leálltak az üzemek, a pénz elértéktelenedett, nem volt élelmiszer, tűzifa.
1945. március 4-én a déli órákban robbantak a lövedékek Szombathelyen. Az amerikaiak kötelékben érkező vadász- és más kísérőgépekkel bombázták a várost. A Székesegyház tornyában 12.47-kor megállt az óra. A korabeli krónikások drámai pusztításról számoltak be. Az amerikai légierő alig húsz perc alatt öt hullámban 118 bombát dobott le.
