"Egye meg az első kaszás."
Népdalokkal hangolta a közönséget a Répcementi Férfikar, közben már gyülekeztek a színpad előtt az aratóbandák. Idén 13 csapat érkezett Büktől Őrimagyarósdon át Fertőszentmiklósig, hogy felelevenítsék a kézi aratás hagyományát.
Tóth Tamás - szervező
"Én azt gondolom, ez egy nagyon jó dolog, hogy meg tudjuk mutatni őseink - nem is olyan régen, 50-60 évvel ezelőtt még voltak olan vidékek, ahol kézzel kaszáltak és mindenkinek megvolt a dolga - visszahozni azt a régi világból, ami Magyarországot jelentette."
A vitnyédi banda tizenötödször jött el, őket külön is köszöntötték. Az agrárminiszter beszédében emlékeztetett: azokat ünnepeljük, akiknek a kenyeret köszönhetjük az asztalunkon.
Nagy István - agrárminiszter
"Elszakadtunk azoktól a kulturális értékeinktől, hagyományos tevékenységeinktől, ami nélkül nincsen élet. És ezek a rendezvények, amik felhívják a figyelmet, segítenek ráirányítani a gazdák életére a figyelmet."
"Búza, búza, de szép tábla búza."
A megnyitót követően a bandák dalolva vonultak a búzaföldre. Egy-egy 30 méteres sávot kellett lekaszálniuk. Sokaknak személyes emlékei is vannak a régi időkről.
Varga Ernő - Répcelak
"Édesapámmal ketten arattunk, ez reggel kezdődött 7 órakor, amikor még nem volt annyira meleg. Édesapám kaszált, én meg szedtem a markot, akkor voltam 13 éves."
A férfiak kaszáltak, a nők a markot szedték.
Mitrocsák Lászlóné - Törökbálint
"Fölszabdaltam a madzagot, és iparkodok, amit ők esetleg nem vágtak le, tisztelem annyira a kenyeret meg az életet, hogy a sarlóval én azt még bizony levágom."
A régió legnagyobb aratófesztiválján megmutatták az érdeklődőknek, milyen kemény munka is volt egykor - még gépek nélkül - a gabona betakarítása. (18:39) Közben jól fogyott a pálika, (18:52) és még egy kis pajzánkodásra is jutott energia a kévék között.
