Megtelt érdeklődőkkel és szakmabeliekkel az egyetem könyvtára csütörtökön a születésnapi ünnepségen. Az Esőemberke Alapítványt 1997-ben hívták életre azért, hogy összefogja a Vas megyében autizmussal élőket és családjaikat, támogassa rehabilitációjukat, valamint javítsa életminőségüket, és tegyen az érdekvédelmükért.
Nádorné Vörös Ibolya - kuratóriumi elnök, Esőemberke Alapítvány
"Szülők és szakemberek alakítottuk meg az alapítványt, akkor még gyerekeink iskolások voltak, de a jövőjüket nem láttuk. Tehát a nagy szociális intézményekben ők nem tudnak jó helyet találni, a nyílt munkaerőpiacon többségük nem tud dolgozni, tehát nekik egy védett környezetre, egy segítő környezetre van szükségük."
Az eseményen jelen volt Puskás Tivadar polgármester is, aki köszöntőjében kiemelte az alapítvány szellemiségét meghatározó Szent Márton-i segítő szemléletet.
Puskás Tivadar - polgármester
"Mindenki, aki felelősséget érez a társai iránt, az embertársaiért, egy közösségért, tudja, hogy mindannyian értékek vagyunk.
Az ünnepség keretében bemutatták Oravecz Lizanka önéletrajzi kötetét, amelyben a szerző kifejti: milyen hosszú és rögös út vezetett addig, míg rájött, hogy az autizmus bizonyos vonásait hordozza magában. Lizanka gyerekkorában ugyanis még nem volt Magyarországon megfelelő szaktudás és szakirodalom az autizmusról. A problémával csak a '90-es évek végén kezdtek behatóbban foglalkozni.
Oravecz Lizanka
"Ugyanolyan vagyok, mint a diagnózis előtt, annyi változott, annyi segítséget kaptam ezáltal, hogy nagyon specifikusan, nagyon céltudatosan tudom még inkább megismerni magam, amibe eddig is nagyon sok energiát fektettem, de így egy kicsit jobban körvonalazva van, merre induljak el az életemben, ha elakadok."
Oravecz Lizankával könyvéről Némethné Tóth Ágnes, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi docense beszélgetett a szépszámú közönség előtt.
