SZTV - Ismét éles ellenzéki kritikák fogalmazódtak meg a közgyűlés szervezettségével, vagy éppen ahogyan megfogalmazódott, szervezetlenségével kapcsolatban. Volt olyan időszak is, amikor éppen a határozatképtelenség peremén mozgott a grémium. Mi történt?
IGY - Aki figyelemmel kísérte a történéseket, nagyon jól tudja, hogy éppen ezen a napon történt néhány olyan dolog, amely nem mindennapos egy város életében. Például éppen volt egy „Takarékossági Világnap”, amelyen az ország takarékszövetkezetei Szombathelyen tartották az ünnepségüket. Őket köszöntöttem, ezért kezdődött tizenegy órakor a közgyűlés. Utána pedig az új egészségügyi miniszter tett nálunk látogatást, megtisztelte közgyűlésünket, fel is szólalt. Ezt követően történt egy olyan esemény, amelyre több mint tíz éve vártunk. Ezért rendeltem el délután négyig szünetet. Ugyanis egy két és félmilliárdos kórház-rekonstrukció vette kezdetét ezen a napon, miniszter úr azért érkezett, hogy letegye az alapkövet, és a hetvenöt éves Markusovszky Kórházat köszöntse. Talán megbocsátható, hogy tízévenként van ez a két és félmilliárdos beruházás, s emiatt ezt a csúszást el kellett viselni. Éppen ezért ezt a napot a magam részéről sikernek könyvelem el, hiszen a szombathelyiek olyan sürgősségi ellátást kaphatnak majd annak felépülte után, mint azt a hollywood-i filmekben láthatják. Ha ez a beruházás megvalósul, akkor a bajba jutott szombathelyi és városkörnyéki embereket nagyon korszerű környezetben tudja fogadni a kórház. Istenem, vannak okok, amelyek miatt egy kis csúszás előfordul a közgyűlésben. Ez volt az oka a késedelmes kezdésnek.
SZTV - Négy órától jött aztán az érdemi munka. Ami tán – nem tudom, hogyan fogalmazzak -akadozott?
IGY - Én új taktikát láttam felfedezni az ellenzéknél. Ők úgy voltak ezen a közgyűlésen, hogy nem voltak jelen. Azaz, kinyomták a jelenlétet jelző gombot, és miután gondosan figyelték, hogy mikor határozatképes vagy határozatképtelen az ő jelenlétükkel a közgyűlés, akkor annak megfelelően léptek. Ennek ellenére elvégeztük a munkánkat. Én egyébként fel is hívtam a figyelmet arra, hogy az eskü mindenkit kötelez, nem csak a kormánypártiakat. Egyébként a mi dolgunk az, hogy a ránk rótt feladatot végezzük el. Sok vita lehet a közgyűlésben, sok mindenről szó eshet, egy dologról nem: hogy emiatt ne végezzük el azt a feladatot, amiért minket odaküldtek. Hála Istennek, ez legutóbb is elvégződött, igaz, hogy egy kicsit későre nyúlt a befejezés, de a napirendi pontokon végigmentünk, és végeztünk is velük. Ezek közül azonban egyet kiemelnék: tán ezért is volt egy kicsit idegesebb ez a közgyűlés, mert túl sok minden történt ezen a napon. Azzal kezdtük, hogy elővettük a költségvetést, és beemeltük azt a háromszázhetventömillió forint pályázaton nyert összeget, amely az informatikai fejlődésünket szolgálja. Ez azért rendkívül lényeges momentum, mert talált pénz. Bár nem így van, hiszen megdolgoztunk érte, pályázaton nyertük, de ez az első brüsszeli pénz, amióta az Európai Unió tagjává váltunk. Azt hiszem, Szombathely az országban az elsők közt van, aki, illetve amely ebből az informatikai fejlesztési pénzből részesült. Ez közel négyszázmillió forint, amely megbecsülendő. Én egyébként nagyon szívesen módosítanám ilyen esemény miatt a menetrendet gyakorta. Legyünk őszinték, lehet, hogy az ellenzéknek éppen ez nem tetszik.
SZTV - Visszatérünk még a határozatképtelenségre, de nem csak a közgyűlésről kell beszélni, hanem a bizottságokról is, ezek is gyakorta döntésképtelenek. Felvetődött ez is, illetve többen hiányolták az ezzel kapcsolatos szankciókat is.
IGY - Felkértem az ügyrendi bizottságot, hogy dolgozzák ki azt az eljárást, amivel a mulasztó képviselőket vissza lehet hívni a bizottsági tagságból. Ez még nem rendezett, mert tizennégy év alatt ilyen szankció eddig még nem merült fel. Meg kell néznünk, hogy mi az oka ezeknek a mulasztásoknak, s ha ez rendszeres, krónikus, akkor vissza kell hívni a képviselőt a bizottsági tagságból. Ezt azonban szabályozottan kell megtenni, mert nem szeretnénk, ha mindez politikai visszaélésekre adhatna okot. Úgy vélem, mindenkinek felelősségteljesen kell végeznie ezt a feladatát, járjon bizottsági ülésekre. Érdekes egyébként, amikor a bizottsági helyek elosztása történik, akkor mindenki majdnem összetöri magát, hogy a bizottság tagja legyen. Amikor kezdődik a munka, akkor megelégszenek tízperces jelenléttel, vagy el sem jönnek. Éppen ezért kértem a bizottsági elnököket, hogy szüntessék meg ezeket az anomáliákat, és tegyék meg a szükséges lépéseket.
SZTV - Úgy érződik, hogy a képviselők azt igényelnék, ha ezek a bizottsági ülések rögzített időpontban lennének. Kinek a felelőssége, hogy ez így működjön?
IGY - A bizottsági elnököké. Én kérem őket arra, hogy lehetőleg fix napokat tűzzenek ki az ülésekre. Azt hiszem, ez nagyrészt így is történik, de mindig előfordulhat rendkívüli esemény, ami miatt ez változhat. Én inkább a képviselők felelősségtudatára hagyatkoznék ebben a kérdésben, s persze nem utolsó sorban a külső szakértőkére. Mert ők is tagjai a bizottságoknak, mert itt nem csak képviselőkről van szó. Arról szól ez a történet, hogy vegyék komolyan azt a feladatot, amelyet a város nevében ellátnak. Úgy látszik, azért, hogy a működőképességen nem esik csorba. Adódnak nehézségek, de legyünk őszinték, ezek korábban is előfordultak, de nem ilyen súllyal vetődtek fel.
SZTV - Úgy tudjuk, Ön tárgyalt a MÁV illetékesével, és két téma is szóba került. Az egyik a vasútállomás épületének rekonstrukciója, ahol mostanában nem sok változást látunk.
IGY - Az eredeti tervek szerint idén kellett volna átadni az épületet. Úgy tűnik, hogy ez jövőre halasztódik. Viszont Mándoki úr, a MÁV vezérigazgatója biztosított bennünket arról, hogy 2005-ben valóban megkapja a város a felújított épületet. Mi is szorgalmazzuk, hiszen a város százmillió forinttal járult hozzá a munkákhoz.
SZTV – Ezen a ponton logikusan következik az Éhen Gyula tér felújítása.
IGY – És itt kerül szóba a börtön is. Van nekünk egy buszpályaudvarunk, ami nem egészen oda való, ahol van. Sem a börtön. Mindkettőt szeretnénk elvinni az Ady térről, de üzleti alapon. Úgy tűnik, hogy vannak olyan multi-bevásárlólánc üzemeltetők, akiknek napi harmincöt-negyvenezer utas kellő vonzerő, hogy üzleti alapon mélygarázst és buszpályaudvart építsenek.
SZTV - Az Éhen Gyula téren.
IGY - Persze, s mindez azért lenne jó, mert az Ady téri belső forgalom megszűnne.
SZTV - Rövid kérdés: Haladás, és az „ő” MÁV finanszírozása, meg persze a sportkoncepció.
IGY - Mándoki úr november tizenkilencedikén jön Szombathelyre az észak-déli közlekedési konferenciára, persze erről is nagy kíváncsisággal várjuk a véleményét. De a kérdésre válaszolva: a MÁV és a Haladás viszonyáról azt közölte velünk, hogy a jövőt illetően még nem döntöttek. Az erre az évre tervezett összeget folyósítják, de hosszú távú döntést még nem hozott a cég. Kicsit furcsa, mert korábban olyan ígéretet kaptunk, hogy az állam és a MÁV az olimpiát követően közzéteszi a sporthoz való viszonyát, illetve rendezni fogja azt, és ismerteti hosszú távú koncepcióját. Ez nem történt meg, pedig a mi távlatos gondolkodásunk is ehhez igazodna. A város ugyanis nem képes a sportegyesületek egyedüli fenntartására. Tudnunk kell, hogy mit várhatunk a partnereinktől, mit várhatunk az államtól, a MÁV-tól.
SZTV - Itt eljutottunk a sportkoncepcióhoz. Hosszú vita volt.
IGY - A sportban az a szép, hogy mindenki ért hozzá. A futballhoz is. Túl vagyunk az elsőkörös tárgyaláson, de úgy látom, szükséges annak az ismerete, hogy mi lesz az állam viszonya a sporthoz, s ezen belül a versenysporthoz. Hiszen a közgyűlésen az a probléma vetődött fel, hogy vállaljon-e hosszú távú finanszírozási szerepet a profi sportban az önkormányzat. Én azzal az elképzeléssel tudnék egyetérteni, amely fokozatos kivonulást feltételez a profi sportból. Az adófizetők forintjai nem arra valók, hogy hosszú távon üzletszerű sportolási tevékenységet finanszírozzanak. Ebből úgy kell nekünk kivonulnunk, hogy ne szenvedjen törést a sport, de mégis ki tudjunk hátrálni.
SZTV - Sportigazgatóság, akkor most, óhatatlanul.
IGY - Ez a szervezet jelenleg több funkciót lát el. Vagyonkezelő és sportszervező. Ezt úgy szeretnénk átalakítani, hogy olcsó és hatékony legyen, ezek a koncepció sarokkövei. Szerintem még az idén pont kerül ennek a vitának a végére.
SZTV - Az ellenzék úgy látja, hogy nagyon sok ingatlan kerülne ki így a város kezéből.
IGY - Nem hiszem. A sportigazgatóság is a városi vagyont kezeli, meg akinek átadnánk az is azt tenné, mindegy milyen szervezet, az is a város cége lenne. Nem értem a félelmeket. Ez a folyamatok rossz értelmezése.
SZTV - Börtön. Az ellenzék szerint nem kellene.
IGY – Rossz így a felvetés. Már van itt börtön. Nem arról szól a történet, hogy legyen börtön a városban, avagy sem. Aki ismeri a várost, az tudja, hogy az Ady téren, az igazságügyi épület hátsó részén ott van a börtön. Onnan kiabálgatnak be az elítélteknek, mintegy nem hivatalos beszélők zajlanak a városban. A kérdés az, s ezt kell eldönteni, hogy hol legyen a börtön? Maradjon a város közepén, ahol most van? Tegyük hozzá, hogy amikor építették, akkor ez a város széle volt, csak közben a város akkorát nőtt, hogy bekebelezte ezt a területet. Vagy – hogy folytassam a gondolatot – az a kérdés, hogy a börtön kikerüljön a városból? Úgy látom, hogy most jött el az a pillanat, amikor városszerkezetileg meg tudjuk azt lépni, hogy a börtönt kitegyük a város szívéből annak a peremére. A laktanya megszűntével nyílt egy olyan lehetőség, hogy a börtön olyan helyre költözzön, ahol a napi életünket nem zavarja. Ha megkérdez ma egy szombathelyit, hogy hányszor jár az Ady téren, valószínűleg azt mondja, sokszor. Ha azt kérdi, hányszor a laktanya környékén, biztosan azt feleli, nagyon ritkán. Körülbelül ez lenne a változás, a jelenlegi börtön épületét pedig valószínűleg a cégbíróság kapná meg, kinyithatnánk a tér felé azt a ronda falat, amely a börtönt körbeveszi, és egy élhető, parkosítható teret kapnánk az Ady tér helyén. Sőt, ha a buszpályaudvart is sikerülne az Éhen Gyula térre költöztetni, akkor itt tényleg egy élhető belvárosi teret kapnánk.
SZTV - Börtönturizmus.
IGY - Elítéltek ma is vannak, csak a város közepén.
SZTV - De többen lennének Szombathelyen.
IGY - A mostani kétszáz helyett hat-hétszáz. Úgy háromszoros. A látogatók száma is növekedne, de nem a városba érkeznének, hanem a városon kívülre. Ott keresnék fel ezt az intézményt. De egy nagyon fontos különbségről nem szól a fáma: itt a börtönnek csak egy része lenne, illetve a börtön csak egy része lenne ennek a komplexumnak. Kiképző központ is létesülne, amely olyan munkahely-teremtő lehetőségekkel kecsegtetne amit nem lenne szerencsés elmulasztani. Államtitkár úr is mondta (Dr. Hankó Faragó Miklós, a szerk.), itt évi ezerötszáz igazságügyi dolgozó képzésére alkalmas központ is létesülne. Ez pedagógus, népművelő, lelkész, és nem sorolom tovább, de számos olyan foglalkozásnak adhatna helyet, ami úgy gondolom, nem mellőzhető a város életében. Úgy látom, olyan lehetőség nyílik meg, amely városszerkezeti szempontból is előnyös lenne, ezen kívül egy nemkívánatos intézmény városon kívül telepítését is szolgálná, emellett pedig legalább három-négyszáz munkahely megteremtésére is lehetőséget adna.
