“Tyű, pályás pacák, nagymenő”
Federico Fellini Cabiria éjszakái című filmje alapján állította színpadra a Sweet Charity című musicelt a Weöres Sándor Színház.
A főhősnő, Charity Masina Valentine, egy New-Yorki lokálban táncol, és nem csak táncol. Ahogy ő mondja, biológiai szociális munkás.
Nagy Cili - színész, Weöres Sándor Színház
“De veszettül hisz abban, hogy egyszercsak meg fog változni az élete, és a legnagyobb sorscsapást is úgy fogadja, hogy tele van reménnyel és szeretettel! Hogy, de biztosan meg fog változni az életem, mer én érzem!“
Charity minél inkább kergeti az igaz szerelmet, annál nagyobb csalódások érik. Mígnem egy véletlen folytán találkozik Oscarral, akivel ismeretségük akkor mélyed el, mikor néhány percre bent ragadnak a “szombathelyi” metróban.
Jámbor Nándor - színész, Weöres Sándor Színház
“Oscar alapjáraton egy nagyon kis csendes, szolid, visszahúzódó fiú, aki hordoz magában bizonyos fajta frusztrációkat, titkokat. De az életében ez a legfontosabb dolog, hogy ő találkozott azzal a lánnyal, akiről azt gondolja, hogy megtalálta benne az ártatlanságot, tisztaságot. “
Érdemes lesz egy kis aprópénzzel is készülni az előadásra, hogy igazán részesei lehessünk a játéknak.
Vajon ez lesz az igaz szerelem és élhetünk-e szerelem nélkül, ezt az örök kérdést firtatja a darab
”Azt mondta, szerelem nélkül nincs élet!”
Béres Attila - rendező, Weöres Sándor Színház
“Van egy lány, akinek tulajdonképpen azt látjuk, hogy fölmegy a hegyre és majd leesik onnan, tehát ezt az útját látjuk és ez érdekelt nagyon engem. Hogy van-e kitörés, a társadalmi réteg ezen szimbolikus pontjáról?”
Erre a kérdésre mindenki maga adja meg a választ. Így a befejezésnek akár több változata is lehet.
