Bonyodalmas szerelmi történet a Liliomfi, Szigligeti Ede vígjátéka, amit 170 éve mutattak be először.
Mohácsi János és Mohácsi István a szöveget átgyúrta, de a történet lényege nem változott. Szilvai gyámleánya és a fia egymást szereti, ám a professzor szíve is Mariskáért lángol; az orvosnak szánt fiú vándorszszínésznek áll; a vénkisasszony nevelőnőt a Liliomfi képébe bújt Szellemfi szédíti; a dörzsölt fogadós a túl becsületes pincértől óvja egy szem lányát, hiszen a gazdag pesti örökösnek szánja őt. A szálak összekuszálódnak rendesen, megtévesztések sora szövi át az eseményeket.
Endrődy Krisztián - színész, Weöres Sándor Színház
“A nagyszereplők, a karakterek, hogy ki hova megy, hogy ki a szerelmes, ezek ugyanúgy megmaradnak, és a konfliktusok ugyanúgy, csak hát a Mohácsi által írt párbeszédes dramaturgiai folyamattal.”
A zenével, tánccal gazdagon fűszerezett előadás látványvilágát sem emelte el a tervező a 19. század végének jellegzetes polgári, illetve falusi miliőjétől, amiben a Liliomfi játszódik. A jelmezek pedig korhű minták alapján készültek.
Remete Kriszta - díszlettervező
“A rendező Mohácsi Jánosnak a kérése az volt eredetileg, hogy kortalanok legyenek a jelmezek, de mivel a szövegben rengeteg Kossuth, Petőfi és egyéb, a korra jellemző utalás történik, én azt gondoltam, hogy ezt nem lehet kihagyni, és modern formákra, eredeti, a kor Ez a divat újságjainak, nyomatoknak az eredeti rajzait használtuk fel.”
A félreértésekkel teli helyzeteket bőségesen kíséri humor és nyelvi lelemény. A darab címszerepében vendégként Lábodi Ádámot láthatja a közönség. Az előadás végén pedig Bajomi Nagy György is színre lép.
