„Nem mindig értettük, hogy ő ezt most miért mondja, miért kell elolvasni. Viszont a lehetőség mindig ott volt, és talán ez is tette helyre a dolgokat, hogy erről mindig tudtunk beszélni.”
Volt tanítványai, egykori kollégái kerekasztal-beszélgetés keretében elevenítették fel emlékeiket a legendás magyartanárról, Holdosi Jószefről. A vépi születésű író tíz évig oktatott irodalmat az idén 100 éves Kanizsai Dorottya Gimnáziumban, munkamódszere a mai napig példaértékű.
Czetter Ibolya – irodalomtörténész
„Olyan munkáját szerető, a hivatását szerető ember volt, hogy olyan szenvedéllyel tanított, amit nagyon nehéz lenne szavakra váltani. Volt benne valami varázs, valami titok, ami a tanár a diákjai között, abban az intim környezetben, ami a tanóra és a tanórán kívüli élet is, de mégis csak a tanár és a diák titka marad.”
A szakemberek szerint a mai magyar irodalmi kánonból hiányoznak azok a szerzők, akik műveikben a roma identitásképekkel foglalkoztak. Az emlékkonferencián Beck Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a rendezvény ötletgazdája tartott rendhagyó irodalomórát, Koós Ildikó betekintést adott a roma irodalomba és Benke Éve is megemlékezett egykori szorgalmas tanítványáról.
Benke Éva – Radnóti-díjas tanár
„Egy bizonyos napon tanítás után, amikor az én óráim is úgy engedték, hogy tanítsam akkor meg, amit hiányoltam és fontosnak tartok. Ez a tanár-diák – több is – kapcsolat, ami kialakult, és évekig tartott.”
Holdosi József első regényében, a Kányákban családja történetét írta meg. Későbbi írásaiban is elsősorban a magyarországi cigányság 20. századi sorsával foglalkozott.
