Mindenki egy-egy szabadon választott Ady-verset olvasott fel a kölcsönzési térben, rendes nyitvatartási időben. Nem véletlenül.
Nagy Éva - igazgató, Berzsenyi Dániel Könyvtár
“Többször is bevisszük ezekbe a szolgálati terekbe ezeket a programokat. Hiszen aki itt van, ha nem akarja, akkor is hallja. Kiállításokat is azért szervezünk szívesen az első emeleti termünkbe, mert itt az is megnézi, aki csak bejött valamit olvasni.”
Később sokak kedvencét, a Kocsi-út az éjszakábant szavalta el a társaság, együtt.
“Félig mély csönd és félig lárma, fut velem egy rossz szekér”
Kevés olyan rendhagyó flashmob akció van, amelybe ennyire könnyű beszervezni a résztvevőket.
Spiegler-Kutasi Nikoletta - könyvtáros
“Nem kellett nagyon noszogatni senkit se, ugye Ady az a költő, akit nagyjából 10 magyarból mondjuk 9 vagy 11 szeret. Tehát igazából nem volt nehéz.”
Ezzel a rendhagyó eseménnyel nyílt meg az a tárlat, amelyet a költő halálának századik évfordulója alkalmából rendezett be az intézmény.
Vörösné Adler Erika - könyvtáros
“Főképpen régi anyagot akartunk először, mivel hogy száz éve halt meg. És vannak a birtokunkban első kiadások is, hármat tudtam kiállítani, három verseskötetét. És vannak ötödik, hetedik kiadások, és megtaláltam egy PIM-kiadványt Ady-fotókkal, és e köré próbáltam az egészet felépíteni, mert Ady nagyon fotogén volt.”
Költeményeinek népszerűsége az elmúlt száz évben szinte töretlen volt, aminek az irodalomtörténész szerint megvan az oka.
Fűzfa Balázs - irodalomtörténész
“Olyan szenvedély van benne a szerelemben, de általában mindenfajta érzésben, a hazához fűződő érzésben, ezeknek az érzéseknek a disszonanciájában. Szóval hogy Ady olyan, mint amilyenek vagyunk mi, mindannyian. Ellentmondásos.”
És ez ki is derül a tárlókban bemutatott könyvekből, fotókból, idézetekből. A kiállítás február 9-éig látható.
