Galéria

Esőáztatta vasárnapi pecaverseny - tévésekkel

2008. június 10., 09:30
Hopp, egy tekergőző trágyagiliszta! Micsoda ízletes falat - töprengett a törpeharcsa, de a következő pillanatban már rándult is a bot, és ő csak lógott a levegőben tehetetlenül. A szákba pottyanás másodperceit már a horgász önelégült mosolya kísérte: "Megvagy mocsok!" Hát valahogy így kezdődött el vasárnap a Szombathelyi Televízió ámokfutása a Csónakázó-tó partján.

Lehetett volna verőfényes napsütés, lévén június eleje. De nem volt. Olyannyira nem, hogy az egyre vastagodó felhőtakaró és a kezdetben csepergő, aztán zuhogó, végül ömlő csapadék igazából meg sem lepte a lelkes amatőröket, akik horgászbottal felszerelkezve, reggel 7 (!) órára a Csónakázó-tó parkolójában, ásítozva várták a helyosztót.

A Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége a rendőrséggel karöltve évente megrendezi a törpeharcsa fogó versenyt a Csótón. Ez a halfaj nem túlságosan kedvelt a horgászok körében, mert kis ragadozóként elpusztítja más halak ivadékait, és szinte mindenre rámozdul, ami mozog. Apró kártevőként garázdálkodik a tavak vizében, ezért küzdenek ellene a pecások, amikor csak tudnak. A profik mellé minket is (a Szombathelyi Televízió csapatát) meghívtak, legyen má' egy média is a vízparton.

A tagok:

A szektor
"A" szektor
Sugár Judit: Civilben profi vágó, itt most kezdő, de annál lelkesebb horgász, aki horgászbotot ugyan még soha életében nem fogott, a gilisztáktól, csontiktól egyenesen undorodik (sőt a békákat sem kedveli), de mégis feláldozta a vasárnap délelőttjét, hogy a csapatunkhoz tartozhasson. Segítője Hori Sándor, hivatásos hal-leemelő és felcsalizó munkatárs, később Tóth Balázs, aki eddig a pillanatig utált horgászni.

 

B szektor

"B" szektor
Czékus Károly: Igazi vízi-lény, lételeme a pecázás, ugyan nem tévés, de az oldalbordája az, így bebocsátást nyert a csapatba. Kedvenc helye a Balaton, a Csótón még sosem horgászott, épp itt volt az ideje elkezdeni.

 

 

C szektor
"C" szektor
Ádám Dávid: Utoljára az 1880-as években vette elő a horgászfelszerelését, így aztán bőszen tiltakozott, amikor arra kértük, szálljon be ő is. De mégis leporolta a molyrágta szákot meg a mindentrejtő kisládikót, hóna alá csapta a barátnőjét (szintén tévés), kiült a piros ernyő alá, és csak várt, csak várt...

 

A nagy csapat. Reggel 8-kor esernyővel és esőkabáttal felszerelkezve nekiindultunk. Az erős kezdés után még erősebb visszaesés mutatkozott: rémülten vizslattuk a mellettünk ülőket, akik úgy kapkodták a halat kifelé, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az esőkabáton átfolyó esővíztől már nem lelkesültünk annyira, de elviseltük. Attól meg méginkább nem, hogy amikor törpeharcsát kellett volna fogni, rendszerint kárász akadt a horogra. De jókat nevetve saját bénaságunkon, azért mégiscsak jó hangulatú délelőttöt kanyarítottunk magunknak!

Az "A" szektor különleges munkamegosztása sikeresnek bizonyult, 10 (azaz tíz) darab hal és 21 deka lett a mérlegelés eredménye. A "B" szektor vitte a csapatot a (jó széles) hátán, az eredmény kb. 35 darab hal, azaz 70 deka. A "C" szektor három óra várakozás után stratégiát váltott, ezzel a véghajrában beelőzte "A" szektort 9 hallal, de nagyobb súllyal (24 deka).

Összesítésben sikerült elcsípnünk a "futottak még" kategória előkelő helyét, lelkesen tapsolva a győzteseknek. Meghatottan pislogtunk, amikor a szervezők meghívtak minket az augusztusi országos versenyre a Pinkára, gondolván, majd elmegyünk talán nézelődni egyet.

De nem szomorkodunk. A fotókat visszanézve, a Queen: Bajnokok vagyunk című dalának hangjait dúdolva könny szökik a szemünkbe: azért mégiscsak megpróbáltuk. 

A nagy csapat

(A horgászatot követő "nagy zabálás" képei nem publikusak. Ha nem is törpeharcsából, de azért az egyik nagy áruházlánc vonalkódjával ellátott halból isteni halászlé készült a verseny után. Hiszen ha már halnak a halak, haljanak tisztességgel, paprikás-hagymás lében...)

Krizsu